Szfinx, vadállat és lány; egyszarvú, kiméra és kevert test

Szörnyeteg? Szfinx, vadállat és lány; kentaur, férfi és ló; egyszarvú, kiméra, összetett és kevert test; hol és hogyan lehet megtalálni az illesztéket, a repedést, a kötést és a csomót, a hegeket, ahol összeérnek az ajkak, a fent és a lent, a jobb és a bal, az angyal és a bestia, a hiú, szerény vagy bosszúálló győztes és az alázatos vagy visszataszító áldozat, a mozdulatlan és az élő, a nyomorult és a nagyon gazdag, a teljesen idióta és a nyughatatlan őrült, a zseni és az ostoba, az úr és a rabszolga, a császár és a bohóc? Szörnyeteg, kétségtelenül, de normális. Milyen árnyéknak kell most eltűnnie, hogy megpillanthassuk a találkozási pontot?

Részlet Michel Serres Le Tiers-instruit című művéből

A NOCA (New Oradea Contemporary Art) nyitókiállítása játékos és szörnyűséges, szürreális és irracionális művészi hangok együttállását hozza, és könnyed, néhol mégis felkavaró párbeszédek terébe invitálja a nézőt. A kontextus jól ismert: megszoktuk már, hogy töredezett, összevissza valóságoban élünk, látszólag több világban egyszerre, amelyek összekapcsolnak és szétválasztanak, elcsendesítenek és kibillentenek. Miközben belső életünk darabokra hullik, a kiállítás a fantázia mint ellenállás felé tereli a nézőt: visszatérés a mese esztétikájához, a gyermeki rácsodálkozáshoz és a szabad játékhoz. A fantázia nem egérutat kínál, hanem a kritikus szemlélet, a kétértelműségben való navigálás, a feszültségoldás éa a valóságkoordináták újragondolásának eszközévé válik.

A szörnyű itt nem a félelem forrása, hanem az átalakulás, a kétértelműség és a lehetőségek megtestesülése. A hagyományosan értelmezett szörnyetegfigurát az őt fenyegetővé tevő narratívák megkérdőjelezéseként definiáljuk újra, így ellenlépésekre teremtünk lehetőséget azok számára, akik ellen a szörnyűség fegyverét használták. Ez az új meghatározás Várad megszállások, forradalmak, eltörlések és újjáépítések ciklusaiban hullámzó történelmére is rímel. Mint a régió többi részében is, a társadalmi-politikai hatalom többször is változott, cserélődött, és mindez mély nyomokat hagyott a városon. Ha innen nézzük, Rosi Braidotti radikális különbségről és megtestesült ellenállásról szóló szörnyűségelméletére is reflektál. A szörnyű így a domesztikációval és az elnyomással szembeni ellenállás képeként maradt fenn a helyi folklórban és szájhagyományban.

Minden egyes műalkotás a saját nézőpontját képviseli, ugyanakkor továbbra is kapcsolódik a többihez, teret nyitva a kreatív feszültség és spekulatív ellenvélemény számára.

Kiállító művészek
Apparatus 22
Vioara Bara
Ștefan Bertalan
Alex Bodea
Ana Botezatu
Michele Bressan
Rudolf Bone
Jakobovits Márta
Christian Jankowski
Ciprian Mureșan
Miron Schmückle
Ion Țuculescu
Ecaterina Vrana